Tóth Dénes Arimon engedélyével:

2. rész. A 'SZÖVETKEZETI OTTHON'

Kezdem az Otthon mögötti résszel. Egy igazi dzsungel volt a gyerekek számára. Főleg vad szilvabokrok, bogáncs és kóró nőtte be. Nyaranként jókat játszottunk ott. A Tóth Tivadar nagyapja a háború előtt koporsós volt és a kellékeket a padláson tárolták. Mi elcsentünk két szentfödelet és a bokrok legsürejében sátrat állítottunk fel – szentfödélből. Szereztünk lapos elemeket , hozzá égőt és már volt is belső világítás. A világ legboldogabb gyerekei voltunk... Volt az udvarban egy kóter ami mindig tele volt pozderjával. (Tehát pozderjával fűtöttek ) ~ Hátul van a pince lejárat. Az első években az a végtelenül hosszú pince tele volt hatalmas boroshordókkal. Mi gyerekek nagy örömmel segédkeztünk a hordók kénezésében. Később megtanultuk a hébérrel, azaz üveg lopóval kiszívni a bort a hordóból és bizony néha délután mikor az éjjeliőr nem volt ott lesurrantunk a borospincébe egy-két korty bort „lopni” a hordókból. Azután a hordók eltűntek és nemsokára csibekeltető lett a pincéből. ~ Az épület közepén szépen kimunkált korláttal ellátott lépcsőzet vezet fel az emeletre. A korlát sima fényes. Az én hasam fényezte ki... Ugyanis, mikor a munkások hazamentek én átmentem (7-12 éves koromban) és csúszkáltam fentről le minden nap vagy fél órát.
Az irodákban folyó életről nem mesélek, csupán annyit tudok, rengeteg papírt használtak el feleslegesen.
~ Valamikor '58 – '60 között a mozi bejárattól jobbra nyitottak egy ajtót és ott egy ideig kocsma működött. Jásó volt a pincér és ha nem volt vendég, kijött közénk, gyerekek közé és jókat klikkerezett velünk. Attól az ajtótól kifelé a kövesút felé volt még egy ajtó amihez szomorú emlékek fűznek. Azt hiszem most ott kirakat is van, mert a későbbiekben mezőgazdasági azaz „büdös” patika működött. Túl kicsi voltam, ezért nem tudom melyik évben volt a nagy nincstelenség. Minden hónap elején a családok kaptak kupont, azaz egy papír fecnit pecséttel ellátva. Ezzel lehetett kapni havi egy kg cukrot, lisztet, valamennyi sót, petróleumot és még valamit. Ott osztották annál az ajtónál, amit említettem. Tél elején hidegben, alig felöltözve félnapokat álltunk a kígyózó sorban és boldogan vittük haza az „alamizsnát”. ~ No, de térjünk vissza az épület elülső részéhez, a kirakatoshoz. Emlékezetemben hiányzik 3-4 év az ottani eseményekről. Halványan rémlik, hogy át-át küldött édesanyám cérnáért, tűért stb. Halasi Rózsa és Paróci Pál nővére voltak a kiszolgálók. Majd 1959-ben megváltozott minden. Megvette a Szövetkezet a falu első TV-jét és átalakították TV-s teremmé a helységet. Zoli bátyám volt megbízva a TV kezelésével. Nagy becsbe volt tartva. Elöl egyetlen gomb volt rajta (a ki és bekapcsoláshoz). A kép óránként tízszer is elment és akkor a Zoli a TV-n hátul babrált valamit és visszajött a kép. {a mai hirdetés özönre készítettek fel bennünket ? } Néha volt csak Belgrádi vagy Zágrábi műsor – főként hírek. Egész nap az olasz RAI TV műsora ment. A San Remói Táncdal Fesztiválnak volt hegyesen a legtöbb nézője. Azután váratlanul a TV-t felvitték a gyűlésterembe. Az 1960-as Római Olimpiát már ott fent néztük. Fantasztikus élmény volt. Mindig felvételről este 9 órakor kezdődött. Lent a helység új funkciót kapott. Könyvtár lett. Vígh Rudolf volt a könyvtáros. Őszintén mondom, minden idők legjobb könyvtárosa volt. Ott volt mindenki mögött és kikérdezte mi is érdekli. Mindig telibe találta az igényeket. Igazán megszerettette velem is a komolyabb regények olvasását. Azután jött valakinek egy ötlete a politikusok közül, hogy a könyvtárban van hely bőven egy „alkohol mentes” vendéglőnek is (ma 'kávézó'). Nagy lett a zsongás és lassan elvesztette könyvtári mivoltját. Ezt követően én berukkoltam. 1968-ban jöttem haza. A vendéglő-cukrászda nagyban működött. Nyáron vasárnaponként asztalokat és székeket raktak a 'park' és az épület közé. Telve volt fiatalsággal. Élvezték. Azonban ez sem tartott sokáig. Amire még emlékszek, Szövetkezeti Hentes üzlet funkcióját töltötte be, pár éven át. Majd a nyolcvanas években ott reggeliztek a szövetkezeti munkások (többek között, én is). … és itt az én emlékezeti filmem elszakadt. Nincs tovább. Lehet, valamit időrendi sorrendben összekevertem, esetleg kihagytam valamit (például, hogy a hetvenes évek végéig nem volt kapu a Szövetkezeti Otthonnál stb.). Azt hiszem ennyi elég is.

Adományozó: Tóth Dénes Arimon

Címkék: Szövetkezet

Gyűjtő: Csernik Márton

Szerzői jogok: Az oldalon megjelenő tartalom szerzői jogi védelem alatt áll! A digitális tartalmak publikálása kizárólag a tartalomgazda és/vagy az alkotó beleegyezésével történhet! Kérjük, a szerzői jogok tisztázása miatt keresse fel a tartalomgazdát és/vagy az alkotót. Kérdéses esetben keresse fel az üzemeltetőt.