Tóth Dénes Arimon engedélyével:

MOZGÓKÉPSZÍNHÁZ KISHEGYESEN
Ez a kép 1959-ban készült. A képen láthatók (balról jobbra) : Tóth-Bagi tanár (egy rövid ideig könyvelő Sziház igazgató és mindenes a moziban), Petri Sándor (akkor gépész inas, majd később főgépész), Szügyi Piroska (pénztáros és 'mindenes'), Kotta Imre bácsi (a főgépész), Fülöp Tibor (Petri S.-ral együtt gépészsegéd), Tóth Szilveszter (édesapám, a Petőfi Mozi és Színház igazgatója), guggol: Tóth Zoltán (bátyám -14 éves- akkor csak beugrós segédkező a gépházban). Hiányoznak a képről: Mészáros-Rúzsa Annus néni, aki a kezdetektől a színház takarítónője volt, Laki István aki a kezdetektől a mozi jegyszedője volt (mindig frakkba öltözve szedte a jegyeket), Sáfrány Klári, aki 1963-tól a könyvelője, majd az ügyvezetője volt a már tönkremenőben levő hegyesi mozinak. S végül JENŐ bácsi (a keresztnevét nem tudom) aki a hegyesi első mozgóképszínház gépésze volt és onnan jött át főgépésznek az új Petőfi-moziba. Hát, igen Jenő bácsi... Hol is volt az az első mozi?
Édesanyám mesélte, mikor 18-19 éves lehetett, elengedték szülei a vasárnap délutáni Mozgóképszínházba. A lányok ennek nagyon örültek, hiszen itt azután szülői felügyelet nélkül találkozhattak kedveseikkel és kéz-a-kézben nézhették az izgalmas néma filmeket. Szilágyi Gergő vendéglős működtette, az akkor „Zöld kert”-nek nevezett tánctermében a filmbemutatókat. Anyám 1919-ben született és a 19 éves koráról mesélt, akkor ez 1928-ban történt (meglehet,már előbb is...).Amit elmesélt az nagyon érdekes. Mikor az én legénykoromban a 'Zöld kert' már ifjúsági otthonként működött, még akkor is (lehet,hogy most is meg van?) az utcáról belépve a jobb sarokban volt egy 2X2 méteres kalitkaszerűség, ami a plafonról lógott le. Alatta kb. 2,20 méteres magasságban üres tér volt. Nos ez a „kalitka” volt a gépház, elől egy kis réssel a filmvetítéshez. Mivel akkor csak néma filmek voltak, a hegyesiek „szinkronizáltak”. A kalitka alja körül volt véve vastag, sötét függönnyel. Oda a Micskó Gyulán kívül senki be nem nézhetett. (Arról a Micskóról van szó, aki (már idős korában) a régi Egészség háznak szemben lakott egy összeomló félben lévő vályogházban; ma a Volt Cukrász sógor épülete van ott). Minden vasárnap délután telt ház volt. Állva nézték végig a számukra rendkívül izgalmas néma filmeket. Micskó, vetítés közben tökéletesen végezte a feladatát. Ha a filmben lőttek, ráütött egy nagydobra, ha egy hölgy lépcsőn szaladt le, kéznél volt neki két kaptafa és a lépésekkel azonosan ütögette az előtte levő asztalhoz. Ha női sikoltás volt, még azt is élethűen imitálta: egy – erre a célra készített – hatalmas bádogtölcsérbe sikoltott bele. A lódobogást is tökéletesen bejátszotta és állítólag, ha kellet akkor a ló helyett nyerített is. Szüleim szerint – akkor – humoros és élvezhető volt. A '30-as évek végén és a háború ideje alatt (1945-ig) azután megjöttek a magyar hangos filmek. Karády, Kabos, Jávor Pál, Szeleczky Zita és a többiek. Majd egy 6-7 éves csend következett.
Mikor a Szövetkezeti Otthon a háború után felépült, már úgy készült el, hogy a színház hozzá lett építve. A balkonnál egy akkor nagyon modernnek számító mozigépházat is kialakítottak. Először a színházi életre fektették a hangsúlyt. Majdnem minden szombaton volt előadás; vagy a szabadkai , vagy az újvidéki színtársulat, esetleg az Újvidéki Rádió társulata, vagy zenekara adott műsort és nem utolsó sorban a hegyesiek. Nem csak, hogy telt ház volt minden alkalommal, hanem tőlünk átvitték a színházba az összes székünket (a mozival szemben laktunk) és akinek nem jutott szék állva nézte végig az előadást. Azután lassan megjelentek a világsztárokkal teletűzdelt hollywoodi filmek (Gary Cooper, Ava Gardner, Fred Astair, Lee Marvin, John Wayne stb). Anyám varrta az első filmvásznat, ami 4x4 méteres volt. Akkor még fekete-fehér hangos filmek voltak vetítve. Egy vetítőgép volt és nagyon sokszor elszakadt a film. Ilyenkor jött a 10 perces szünet, amit a dohányosok már nagyon vártak. A filmek két tekercsben érkeztek és mikor az egyik tekercs lejárt akkor jött a nagyszünet! 1956-ban azután megjött az első színes film. Ez már Vistavisionban volt (báris mi úgy neveztük) ami fél szélesvásznút jelentett. Varrhatta anyám az új, már téglalap alakú vásznat. Az első színes film a „Pokolig és vissza” {To Hell and back} c. amerikai film volt Audie Murphy főszereplésével. (Érdemes elolvasni a Google keresőben a történetét.) Óriási volt az érdeklődés, így három napig volt Hegyesen a film. Minden nap délutáni és esti vetítés volt, telt házzal. Alig múlt el egy bő év és anyám varrhatta az új vetítővásznat, a mostan is érvényben levő szélesvásznú filmek vetítésére alkalmasat. (Mi ezt Sinemascope-nak neveztük). Ekkor már igazi mozi-kultusz alakult ki a faluban. (...én minden egyes filmet megnéztem) Az első színes, szélesvásznú film az „Arthur király és a Kerekasztal vitézei” c. amerikai film volt, melyet Szilveszterkor mutattak be. Igazi Újévi műsor volt, mert a film vetítés után Tatus bácsi bűvész mutatványokkal szórakoztatta a közönséget, majd éjfélig tombola volt. A főnyeremény egy sült malac volt. Meg kell említenem, ekkor már az előcsarnokban fel volt állítva Újvári Bélának a italos sankja és a 'Cukrász Sógor' pultja. Igazi Újévváró hangulat volt. Ettől kezdve jöttek a jobbnál-jobb filmek. Óz,a csodák csodája (Óz a nagy varázsló-ként volt nálunk lefordítva), Elfújta a szél, 'Észak, Észak-Nyugat', Gene Kelly fantasztikus revű-filmjei,kalóz filmek (pl. „Lázadás a Bounty Hajón”... Ekkor már két vetítőgépe volt a mozinak és nem kellett várni míg a másik filmtekercset kicserélik. Mégis nagyon sokszor szakadtak el a filmek. Most elárulom miért is volt ez. Hegyes általában Verbászról, Belgrádból vagy Szabadkáról kapta a filmeket. Petri Sanyi vette észre, hogy a filmtekercsben néhol egész képsorok vannak kivágva és valójában az ottani összeragasztásoknál szakad el a film. Ettől kezdve mi is gyűjtöttük a képkockákat. Emlékszek, mikor bátyám hazahozott néhány filmkockát a Maugli c. filmből, esténként elemlámpával vetítettük a szoba falára és nem tudtunk betelni a gyönyörű színekkel. Érdekességként megemlítem, minden film előtt volt egy 15 perces híradó, ami főleg Titóról szólt. Ráadásul, még hozzá volt csatolva egy-egy 5 perces Pete Smith amerikai burleszk , amiken tényleg jókat nevettünk. Nem hagyhatom ki a történetből a szinkron fordítókat. Az első Róthsing Gyula tanár volt aki egyszerűen fantasztikusan értett a dolgához. Később Krizsán Barna Inci (Pokol Jóska felesége) fordított, Szintén kiválóan. (A filmek szerb felíratát mondták mikrofonba) Az utolsó „szinkron-fordítót” Kelecsényinek hívták. Néhány szó a „csapatról”. Jenő bácsi már idős volt és az '50-es évek közepén elment nyugdíjba. A Piac tér sarkán lakott ( a pénztáros Szügyi Piroska szintén) , ahol valamikor a Szalma Pista virágüzlete volt. Volt egy angóra macskája, ami egész nap az ablakban ült. Fülöp Tibor a hatvanas évek elején rukkolt be és katonaság után boltosként folytatta életét. Szügyi Piri nagyon sokáig a mozi pénztárosa volt. Idősebb korában megismerkedett egy szerb emberrel és Szabadkára költöztek. Kotta Imre bácsi egy született humorista volt. Mindenkit meg tudott nevettetni (mi több, hasonlított is Charlie Chaplinra). Tehetséges festő volt. A mai Szövetkezeti Otthonnal (most nem tudom mi a neve) szemben az emeletes épület (bank, gyógyszertár...) helyén egy hosszú fehér épület volt. {A végén volt a Mezőgazdasági Géppark és Műhely bejárata. A másik végén az első Mezőgazdasági gyógyszertár /Büdös Patika. Ha jól tudom az első munkás Hajnal Béla volt, majd Kőműves Géza, utána Hajnal László}. Kotta bácsi erre a 20 méter hosszú épület falára kombájnt és egyéb mezőgazdasági gépeket festett – azt hiszem 1961-ben. A festmények igazán élethűek voltak és nem koptak le húsz év alatt sem. Kotta bácsi a hatvanas évek elején betegsége miatt elment nyugdíjba és Petri Sándor vette át a mozi működtetését, akkor már Sáfrány Klári irányításával; ugyanis édesapám is még nyugdíjba menése előtt ott hagyta a Mozit. Még csak annyit róla, mielőtt otthagyta a mozit, egy nagy belső átalakítást csináltatott. Akkor lett a két utcára nyíló oldalajtó csinálva. Át lett festve az egész (Hajnal Sanyiék festették) és a karzat elejét mintás díszítéssel alakították át. Új színházi függöny lett és a szinész öltöző át lett alakítva. Én 1966-ban berukkoltam és ettől kezdve édeskeveset tudok a Mozi és Színház további sorsáról. Még megemlíthetem, a mozi fénykorában, kötelező volt minden vetítésnél egy ügyeletes tűzoltónak ott lenni. A legtöbbször Kecskés Antal önkéntes tűzoltót láttam ügyeleteskedni. Nekem az érdekes az volt, hogy a felső oldalkijáratnál mindig végigállta az ügyeletes tűzoltó a filmet. Még véletlenül sem ült le.
~ Mivel rég nem jártam otthon, a hírekből csak sejteni vélem, hogy most már mozi nincs, viszont maradt a Színház és az igen aktív és sikeres. Rövidre próbáltam fogni, mégis hosszúra sikeredett.
Ui. A másik képen láthatók: Tóth Bagi tanár, Petri Sándor, Tóth Zoltán (bátyám), Kotta Imre bácsi és Tóth Szilveszter (édesapám) Még csak- befejezésül annyit - , az az ominózus három oldalú hirdető kupola (oszlop)- emlékezetem szerint – valamikor 1959 és 1961 között épült.

Készült: 1959

Adományozó: Tóth Dénes Arimon

Címkék: Felnőtt kishegyesiek Csoportképek Mozi

Gyűjtő: Csernik Márton

Szerzői jogok: Az oldalon megjelenő tartalom szerzői jogi védelem alatt áll! A digitális tartalmak publikálása kizárólag a tartalomgazda és/vagy az alkotó beleegyezésével történhet! Kérjük, a szerzői jogok tisztázása miatt keresse fel a tartalomgazdát és/vagy az alkotót. Kérdéses esetben keresse fel az üzemeltetőt.