Tóth Dénes Arimon engedélyével:

A „BAROM KÚT” TÜNDÖKLÉSE és VÉGNAPJAI

Ez a két kép 1988-ban készült Kishegyes egykoron oly híres, népszerű és kedvelt ún. Baromkútjánál (szomorú látvány). Története hosszú,... és mivel én itt Szegeden nem tudok hivatalos dokumentumokhoz hozzá jutni, így a szájhagyományra és saját tapasztalataimra hagyatkozok.
Valamikor 1952 és 56 között én nyaranta ott játszadoztam, bátyámmal és a barátokkal. A Baromkút magas betonoszlopba rejtett csőből és egy 10-12 méter hosszú beton vályúból állt. A vályú végén kb. 20-25 cm magasságban egy lyukon folyt ki a víz, egy deszkákból összeácsolt hosszú libaitatóba. Majd onnan szabadon folyt tovább a víz a néhány méterrel arrébb folyó Krivalyba. Pár évvel később talán még megtapasztalhattak ebből valamit az ott, a környéken lakó, gyerek éveiket ott megélő Sipos Komáromi Ágnes, Körmőci Dénes, Hajdu Béla, ifjú Babcsányi Sándor. Azt, hogy ez fúrott kút volt-e , vagy természetes forrásvíz arról soha nem hallottam. Mi gyerekek nagy élvezettel másztunk fel a beton vályú szélére. A végén a beton oszlopból egy nagyon vastag (kb. 15 cm átmérőjű) csőből ömlött a víz a vályúba, de olyan erővel, hogy a cső végétől még egy karhossznyira lövelt vízszintesen előre. A cső felső részén egy lyuk volt fúrva. Ha egy kicsit sikerült tenyerünkkel visszafogni a vizet, akkor máris felszökött a kis lyukon és mi ihattunk belőle. Nagyanyám mesélte, a múlt század elején három büszkesége, emblematikus helye volt a falunak. A templom, a nádfedeles Községháza (most is ott a Községháza) mellett a Krivaly part közvetlen közelében egy óriás – pár száz éves - tölgy fa (ha jól tudom 1970-ben vágták ki) és a 'Disznó piacnál' a Baromkút. A Krivaly egy keskeny patakocska volt (kb. 1-1,5 méter mély), ám oly mennyiségben látták el vízzel a kisebb források, buzgárok és a lápvidékről lefolyó fölös víz, hogy az eredeti medrén kívül legalább mindkét oldalról 8-15 méter szélességben állt a víz. A szülők óva intették a gyerekeket, vigyázzanak, ne menjenek be a Krivaly mocsaras szélére mert az átázott aljzatba beleragadhat a lábuk, rosszabb esetbe becsúszhatnak a mély mederbe. A Disznópiac a Baromkúttól a mostani Park híd melletti 40-50 méterét foglalta el. Ez úgy jöhetett létre, hogy még az 1800-as évek végén ezen a részen kiszélesítették és mélyítették a Krivaly medrét és ott visszahúzódott a víz. Most nem szeretnék a piacról írni, inkább a Baromkútról egyet-mást. Biztosan tudjátok, a múlt század elejéig tilos volt a Krivaly part mentén építkezni. Az egyik ok , hogy lápos, mocsaras talaj volt, a másik pedig, hogy tavasztól őszig a Krivaj partot betakaró sűrű növényzet nagyon jó legelő volt a szarvasmarháknak, birkáknak, kecskéknek, libáknak kacsáknak. Ezért volt a Baromkút két részes. Fent a beton vályúból ittak a lovak és a marhák, a lenti deszkavályúból pedig a birkák, libák stb. A Baromkútból valami csodálatos ízű víz folyt ki. A múlt század elején „Isten Áldott Vízének” nevezték a hegyesiek. Noha az embereknek voltak odahaza kerekes kutaik, mégis szekerekkel, kétkerekű kordélyokkal mentek a Baromkúthoz, hogy teletöltsék korsóikat, kisebb dézsáikat, kannáikat és vödreiket. Azután váratlanul megjelent a mai maffia elődje. Egy újgazdag földesúr – aki néhány évvel előtte még egy szegény paraszt fia volt,...de jól nősült – lefizette a falu elöljáróit és anélkül, hogy valaki is tudott volna róla, mielőtt megvette volna a Baromkutat, már hordatta is az anyagot oda, hogy mihamarabb bekerítse és csak pénzért kapnának a hegyesiek a világ legjobb vizéből. (Istenem, ha akkor tudták volna az emberek, hogy ez még hetven éven belül bekövetkezik, csak sokkal rosszabb formában!) Mikor a nép ezt megtudta azonnal reagált. Egy piaci napon több száz férfi és nő fogta körül a kutat, kezükben villával, kaszával, husángokkal és elszántan védték a vizet. Egyetlen falusi előkelőséget, vagy családtagjaikat sem eresztették a vízhez. A csendőrökkel is szembe szálltak. A megmozdulás sikerrel járt, mert többé nem adták el senkinek azt a területet. ~ Mikor megkérdeztem nagyanyámat, mikor történt ez, igen érdekes választ kaptam. „Tudod, még nagyon fiatal voltam (1880-ban született) és azon a napon a kertben kapáltam. Egyszer csak váratlanul förtelmes zúgást hallottam, de már abban a pillanatban meg is jelent felettem egy óriási vasmadár. Eldobtam a kapát, a földre vetettem magam, de már el is tűnt. No, ezen a napon történt.” Hát,... elődeink így írták körül a történések pontos idejét. Pontosabban csatolták egy másik eseményhez ami számukra feledhetetlen volt. Így hát soha nem fogjuk megtudni mikor is történt ez. ~ Az Első Világháború után kiszélesítették a Krivajt és igen mélyen ki is pucolták (mélyítették). Ezt követően a víz visszahúzódott a mederbe és a parton kialakultak a bosztánok. Főleg káposztát termesztettek az elejében, később mindenféle házi veteményt, és elkezdődött a földek felvásárlása, házak építése a Krivaj part mentén. Lassan a Baromkút vályúi is elvesztették rendeltetési funkcióikat. Azért a víz tisztasága és íze még mindig egyedülálló volt. Ahogy a Krivajban a víz kezdett apadni úgy a Baromkút is gyérebben adta a vizet. ~ Azután jött a nagy átalakulás. Sorra fúrták a kutakat a faluban és minden házhoz hidrofórral igyekeztek, csőrendszer segítségével eljuttatni a vizet. Egy valakinek (a nevét nem írom meg,elég sok rosszat tett a falunak, azt hívén, hogy csak az a jó amit ő kitalál. Nyugodjon békében.) eszébe jutott a Baromkút, és hogy ott biztosan a fúráskor bő vízérre fognak találni. Hamarosan el is készült néhány méterre a Baromkúttól a 'hidrofor'.Volt is elegendő víz,....egy ideig. Azután már csak homokos víz jött fel, ami rendre leégette a villanymotorokat, eltömítette a szivattyút. Egyszer ott voltam, mikor Toldi Géza bácsi javította. Nagyon dühös volt. „Azt hitték ezek a hatokosok, hogy a Baromkút ilyen alacsony vízérből adja azt a tiszta, ízes vizet!” - mondta elkeseredetten. Ettől kezdve a Baromkút „halálra volt ítélve”. A falu völgyes részében, ahol a Krivaj kacskaringózik, számtalan hidrofor lett építve. Szabályosan felszippantották az alsó vízrétegből azt a kristálytiszta vizet amiből a Baromkút és még néhány artézi kút táplálkozott.
~ A Baromkúttal többé nem törődött senki, noha sok-sok évtizeden (talán évszázadokon) át több száz méter mélyről adta a kristálytiszta egészséges vizet ennek a falunak. A képek igazolják, mily kegyetlen világban élünk. Mikor ez a két kép készült, már csak csöpögött a víz. Azonban édesapám ragaszkodott ehhez a vízhez. Gégecsövet vittünk, lenyomtuk 1-2 méterre a kút csövébe és megszívtuk. Ekkor elkezdett alig észrevehetően folyni a víz. Fél óra alatt egy 5 literes edény telefolyt. Apám bebizonyította, ez a legjobb víz a világon. Valóban ilyen ízes vizet sehol sem ittam, de ő tovább ment: egy literes üveget teletöltött ezzel a vízzel, valamikor 1976 őszén. Jó egy év múlva elővette az üveget és megmutatta nekünk. Továbbra is kristálytiszta volt, semmilyen lerakódás nem látszott benne és mikor megkóstoltuk olyan volt mintha akkor folyt volna ki a kútból.
~ A képen látható vízcsapolást követően fél év múlva édesapám eltávozott az élők sorából és úgy látszik a Baromkút is örökre megszűnt.

Készült: 1988 nyarán

Adományozó: Tóth Dénes Arimon

Címkék: Baromkút

Gyűjtő: Csernik Márton

Szerzői jogok: Az oldalon megjelenő tartalom szerzői jogi védelem alatt áll! A digitális tartalmak publikálása kizárólag a tartalomgazda és/vagy az alkotó beleegyezésével történhet! Kérjük, a szerzői jogok tisztázása miatt keresse fel a tartalomgazdát és/vagy az alkotót. Kérdéses esetben keresse fel az üzemeltetőt.