Tóth Dénes Arimon engedélyével:

KISHEGYES ~ Kivándorlás, elvándorlás
Ezen a képen a Hegyesről 1910-ben kivándorolt 60 fiatalember egy csoportja, akik a Detroiti FORD autógyárban dolgoztak (1912-ben készült a kép). Néhányan akkor Pitzburgben, mások Clevelandben telepedtek le. A képen jobbról, hátul, a bajszos aki a poharat tartja , az az én Nagyapám (Titatata). Nem az én tisztem, hogy számba vegyem most a kivándorlási hullámokat Hegyesről, csupán leírom amit nagyjából tudok (majd kijavít aki jobban tudja – remélem). Talán Hegyesnek a legtöbb lakosa a múlt század hatvanas éveiben lehetett. Tudtommal már megközelítettük a 7500-as lélekszám-határt. 1900-tól voltak nagyobb elvándorlási hullámok. Remélem ez már valahol le van írva. 1908 és 1914 között több mind 500-an költöztek el Hegyesről,...főleg az Egyesült Államokba. A két világháború is nagyon megtizedelte a lakosságot. Majd jött a nagy lehetőség: Nyugat-Németország. 1969-től '73-ig több száz fiatal ment Nyugat Európába dolgozni. Meg kell, jegyezzem 1957 és 59 között közel százan mentek Ausztráliába és az USÁ-ba. 1991-től az értelmetlen és őrült háború kényszerített ismét néhány száz fiatalt, hogy végleg elhagyja szeretett faluját. Azután már ment folyamatosan. 1995-utántól a mai napig tart a titkos „Mosoly-háború” , aminek célja, erőszakmentesen leszegényíteni és maguktól is elmennek... Ezidáig ez tökéletesen működik. Tudtommal, most már három évtizede Kishegyes Vajdaság legszegényebb községe... és a legaggasztóbb, hogy a leszegényedés nem állapot, hanem folyamat; tehát tovább csontozódik. A legnagyobb elismerésem a kitartástokért. Azt tudjátok, az elszegényedésnél nem egyformán oszlik meg az emberek között a „legatyásodás” és ez megfékezhetetlenül a civódásokhoz, marakodáshoz, ellentétek összeütközéséhez vezet. Ez valakiknek nagyon megfelel!!! Kérlek benneteket, NE TEGYÉTEK!!! Most a BÖLCS ÉNETEK tud csak megbirkózni a nehézségekkel. Nagyon nehéz a közös nevezőre jutás, az igazi összefogás (kompromisszumok egymással szemben). Hegyes mindenkor a NAGYSZERŰ és KIVÉTELESEN TEHETSÉGES emberek bölcsője volt, hát maradjon is az. Én nagy tisztelettel és elismeréssel vagyok irántatok akik odahaza maradtatok. Le a kalappal előttetek (találékonyság, tűrőképesség,kitartás,életenergia), és kérlek benneteket maradjatok is meg NAGYSZERŰSÉGETEK bűvkörében. Csodák történnek és csillogni fog régi fényében még az én szülőfalum Kishegyes. Bízni kell és hinni! (Könnyű nekem innen a távolból, ugye?; de azért kell a biztató szó!)
~ Más. 1962-ben az iskolában (nyolcadikosok voltunk) Pecze Gizella osztályfőnökünk megbízott engem és Soltis Valit, hogy írjuk meg a falu történetét és gyűjtsünk régi képeket tárgyakat. (Nekünk közeli szomszéd volt és tudta, hogy rengeteg múltbéli dokumentum-anyaggal rendelkezünk) Nekem volt egy megsárgult, régi amerikai magyar újságom, melyben nagyon részletesen leírta Kishegyes és az őtet megelőző Nagyhegyes történetét. Én egy majd 100 oldalas munkát adtam be a kiállításra. Ezenkívül nagyapám 114 cm-es hosszú tajtékpipáját, az említett újságot, valamint a század elején egy hegyesi csoport a Szent Földre látogatott, onnan nagyanyám hozott egy különös növényt, ami elszáradt gubacsos iringónak látszott, de ha vízbe tettük ( 50 év után is) fél óra alatt kizöldült. Ezen felül még néhány régi fotó ami Hegyesről készült a múlt század elején. Nos, nem kaptam semmit vissza a kiállítás után, kivéve ezt a képet ami itt látható. A többi odaveszett... Ezért is igyekszem átadni azt az emlékeket amik idebenn a szívem mélyén megmaradtak és senki el nem veheti tőlem.

Készült: 1912

Adományozó: Tóth Dénes Arimon

Címkék: Felnőtt kishegyesiek Kivándorlás

Gyűjtő: Csernik Márton

Szerzői jogok: Az oldalon megjelenő tartalom szerzői jogi védelem alatt áll! A digitális tartalmak publikálása kizárólag a tartalomgazda és/vagy az alkotó beleegyezésével történhet! Kérjük, a szerzői jogok tisztázása miatt keresse fel a tartalomgazdát és/vagy az alkotót. Kérdéses esetben keresse fel az üzemeltetőt.